A váci balettiskolában suli után szorgalmasan gyakorolva a Nagy Renáta nevű kislány még nem gondolta, hogy 15 évesen a balettcipőt a kifutók világára fogja cserélni, és még gimnazistaként bejárja majd a világot. Arról pedig nem is álmodott, hogy még 30 éves kora előtt egészen az Oscar de la Renta  márkamenedzseri pozíciójáig fogja vinni.

Szerencsére idén itthon töltötte a nyári szabadságát és egy családi nyaralás előtt még éppen elcsíphettem egy kávéra.  Gyorsan ki is faggattam arról, hogy milyen érzés minden egyes nap több ezer angol font értékű nagyestélyikről dönteni, vagy éppen egy koktélruhát eladni mondjuk Catherine Zeta Jones-nak.

-Számunkra itt Budapesten szinte hihetetlen, hogy egy top világmárka, az Oscar de la Renta márkamenedzsere egy magyar lány, aki ráadásul még csak 29 éves. Ha azt is hozzáteszem, hogy ezt az álommelót mindössze két év munkatapasztalat után kaptad meg, az pedig már egészen meseszerű. Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt ennyi mindent elérned?

-Szerencsésnek tartom magam, hogy én nyertem el ezt a pozíciót, viszont valahol az egész életem egy építkezés volt ahhoz, hogy most egy ilyen mértékű feladatot elvállalhassak és napról napra helyt állhassak benne.

12 évig klasszikus balettoztam, ebből egy evet a Magyar Táncművészeti Főiskolára jártam. A véremmé vált a fegyelem, a kitartás és a szorgalom. Az első fizetésemet 10 évesen a Diótörőben alakított szerepemért kaptam, már ekkor megérezhettem a siker ízét és hogy tényleg érdemes tenni a céljainkért.

A gimnáziumi évek alatt nyaranta 2 hónapot Ázsiaban dolgoztam divatmodellként, majd egy évvel az érettségi után, tíz hónapot Szingapúrban és Malajziában dolgoztam. Ez megtanított arra, hogy milyen külföldön egyedül boldogulni és megbízhatóan, szorgalmasan dolgozni. A gimnázium után a Budapesti Gazdasági Főiskolán diplomáztam, és a főiskola alatt is folytattam a modellkedést. Zoób Kati, Náray, Marie Claire Fashion Days, Dalaarna, stb. -amikor itthon voltam, akkor gyakorlatilag az összes hazai nagybemutatón szerepeltem.

Külföldön pedig, például Milánóban vagy Rómában, egy-egy divathét alkalmával a bemutatókon, majd azt követően divatházak showroom modelljeként dolgoztam.

Most, amikor a munkám része, hogy évente négyszer Párizsba utazom, hogy a divathetek (New York, London, Milánó, Párizs) után a bemutatott kollekciókból kiválasszam azokat a darabokat, amelyek végül kereskedelmi forgalomba kerülnek,  elfog a nosztalgia, ha egy modellt arra kerek, hogy valamelyik ruhát prezentálja, hiszen anno ez volt a feladatom, hogy modellként a ruhákat bemutassam a viszonteladóknak.

-Hogyan kezdődött a londoni karriered? Megérkeztél a reptérre két bőrönddel, és a spórolt pénzeddel?

-Pontosan! Ráadásul tudtam, hogy csak két hónapig lakhatok egy barátomnál, annyi idő alatt muszáj lesz munkát és lakást találnom. Éjjel-nappal bújtam az állásportálokat és az összes létező helyre elküldtem az önéletrajzomat.

A két hónap alatt sikerült találnom egy divattal kapcsolatos munkát –a Lulu Lemon nevű prémium jóga sportruházati márkánál.  Eladó, vagyis igazából mindenes voltam az újonnan megnyílt butikjukban. Itt kezdtem el jógázni, amit annyira megszerettem, hogy azóta ha tehetem, hetente háromszor járok jógaórára.

Az itt keresett pénzem persze csak arra volt elég, hogy egy kisebb lakást béreljek többedmagammal. Ma már szerencsére lakótársak nélkül, egyedül tudok egy kis garzont tudok bérelni, a King’s Cross  állomásnál.

A Lulu Lemon után megpályáztam egy eladói állást a Selfridges-ben, ahol a Roland Mouret márkánál kezdtem el dolgozni, mint sales associate, magyarul eladó. Egy év után pedig az áruházon belül átkerültem  Azzedine Alayához, ahol már a heti mini auditba és a féléves leltárba is besegítettem, valamint a márkamenedzsert helyettesítettem. Az eladási jelentéseket is rám bízták, így hasznát vehettem a közgazdász végzettségemnek.

-Az hogyan derült ki, hogy a sales mellett a divathoz is van érzéked? Hiszen jelenleg a te feladatod a teljes buying, vagyis az összes Oscar de la Renta ruhát te választod ki, amit az áruházban látunk.

-Amikor megüresedett az Oscar de la Renta márkamenedzseri pozíciója, a vezetőség megkeresett, hogy engem tartanak a megfelelő embernek erre a feladatra. A new york-i központtal lezajlott interjúk után végül nagy boldogságomra én kaptam meg a nem kevés jelentkező közül a lehetőséget. Fél év után mentem az első párizsi buying megbeszélésemre, ahova szerencsére a Selfridges egyik buyere is elkísért. A következő alkalomtól kezdve viszont már egyedül mentem. A több százezer angol font értékű árukészletekről ma már egyedül kell döntést hoznom.

-Mesélj egy kicsit a munkádról! Hogyan telik egy átlagos napod?

-A reggelek megbeszéléssel kezdődnek, ahol az előző napi eladási számokról és az adott napi célokról egyeztetünk. Az áruház több száz márkát forgalmaz, így heti több alkalommal van márkatréningünk is. Ilyenkor maga a divattervező egy modellel bemutatja a ruhákat és az anyaghasználatról, inspirációról mesél nekünk. Alap elvárás mindenki számára tisztában lenni az aktuális trendekkel, tervezőkkel, stílusirányzatokkal. A kollégáim közül sokan rendelkeznek divat-, vagy textil tervezői, vagy más divattal kapcsolatos diplomával.

Minden üzleti hét végén heti kereskedelmi jelentést küldök New York-ba. Egy-egy új árukészlet megérkezése után figyelnem kell a ruhák aktuális fogyását. Ha valamelyik darab értékesítése nem működik, akkor döntenem kell, hogy melyik üzletünkben lenne érdemesebb forgalmazni. Egy-egy ilyen csere kb 30-40 ezer angol font értékű általában, ezért fontos a jó döntés.

A délelőtti megbeszélések után délutánonként az ügyfeleknek biztosítok divattanácsadást, éspedig egyenként, személyesen. Egy-egy ilyen appointment 2, 3, sokszor 4 órás is lehet. Nagyon szeretem a munkámnak ezt a részét, az azonnali sikerélményt, amikor látom, hogy egy ügyfél úgy hagyja el az üzletet, hogy a kezdeti kétségbeesést követően elégedetten távozik. Életük legfontosabb eseményeire készítem fel őket: esküvőre, fontos díjkiosztóra, bálokra keresnek (általában estélyi) ruhát.Nemcsak a ruhák, de a kiegészítők (ékszerek, táska, cipő), valamint a smink és haj kiválasztásában is segítek. Ha egy ruha esetleg nem áll tökéletesen, a Selfridges saját varrodájában a vásárlóra alakítjuk azt.  És mivel a luxus kereskedelemben mindennek 100%-osnak kell lennie, ha egy blúz rúzs-, vagy sminkfoltos lesz, akkor azonnal küldöm a tisztítónkba.

-A jelentések készítése és az értékesítés mellett van még valamilyen kiemelt feladatod?

- Az üzletben a márkát érintő akciókat is én találom ki, valamint az eladók számára én építem fel a motivációs rendszert. Végül a visual merchandising  is az enyém. Az ékszerek és ruhák prezentálasa az egész áruházzal együttműködve kell hogy történjen.

-Hogy néz ki a Selfridgesben a dress code?  Előfordult már, hogy valakit a főnökök hazaküldtek átöltözni?

-Ilyesmi még nem fordult elő, viszont tavasszal eltörtem a kislábujjamat és a magassarkút lapos cipőre akartam cserélni. De mivel a márka, amit képviselek a legmagasabb szintű luxus jelenti, ehhez merten kell megjelennem -magyarul végigbicegtem a gyógyulás teljes idejét gyönyörű magassarkú cipőben:)

-Celeb vásárlók milyen gyakran látogatnak el hozzátok? Mi, halandók úgy képzeljük, hogy egy-két havonta jön mondjuk Beyoncé és bezáratja az áruházat, hogy nyugodtan vásárolhasson…

-Nagyon sok mindenki megfordul nálunk. Cher, Angelina Jolie, stb.

Victoria Beckhamnek van kollekciója az áruházban, úgyhogy Daviddel együtt ők heti szinten be szoktak jönni, sőt, általában hozzák a gyerekeket is, itt az egész család. Nekem az egyik legemlékezetesebb sztorim, amikor bejött egy hölgy kalapban es napszemüvegben, kiválasztottuk a ruhát, amit szeretett volna,  majd amikor odaadta a bankkártyáját, láttam, hogy a Catherine Zeta Jones név van ráírva...

Indiai hercegek és arab sejkek rendszeresen vásárolnak Oscar de la Rentát, többen testőrrel érkeznek.

-A „szabadidő” szó létezik a te szótáradban? Mit szoktál csinálni olyankor?

-Sajnos tényleg elég kevés van belőle :)  Igyekszem minden nap sportolni valamit, most pl egy októberi félmarathonra készülök. Az utóbbi hónapokban a jóga mellett már hetente többször futok, az eddigi 10 km-es napi távom helyett el kell kezdenem  15-20 km-eket lefutni.

Ezen kivül, Londonban rengetek divattal kapcsolatos kiállítás van, ezeket, ha tehetem, mindig megnézem. Valamint a zártkörű sale-ek, amik extra kedvezményt adnak és egy kis fogadással vannak egybekötve, ezekre el szoktam menni. Néhány hete a Roland Mouret rendezett vacsorával egybekötött pre-season bemutatót, most utoljára ezen vettem részt. Illetve ősszel a Londoni divathéten a Roland Mouret bemutatójára megyek majd,

-Mi a terved? Maradsz Londonban, vagy esetleg akár Pestre is hazaköltöznél?

-Egy-két évig még biztosan maradok, utána pedig meglátom. Nem zárom ki, hogy hazaköltözzek,a tanulás és az új kihívás az, ami mozgat és változásra bír.