Évek óta a bakancslistánkon szerepelt, hogy végigtekerjünk a Milleniumi vasútvonal nyomvonalára épített kerékpárúton. Úgy döntöttünk, hogy idén, 2024-ben végre megvalósítjuk ezt a vágyunkat. Mivel utoljára 7 éve voltunk nagy csomagos kerékpártúrán a Mura mentén, hiányzott egy újabb kalandkerekezés.
Hogy minél változatosabb legyen az utunk, nem oda-vissza tekertünk, hanem körtúrát terveztünk. Megnéztük az olasz tengerpartot és a dél-szlovén borvidéken keresztül a Júliai-Alpok keleti oldalán haladva érkeztünk vissza a kiinduló pontra, Mojstranaba. Az útvonal kiválasztásánál gondosan figyeltünk arra, hogy végig kiépített vagy kijelölt kerékpárúton haladjunk.
A Mura túránkhoz hasonlóan most is apartmanokban aludtunk, amiket még télen választottunk ki és foglaltunk le. Két-három naponta egy-egy pihenőnapot iktattunk be, ilyenkor a ruhák mosására is sor került, ezáltal csökkenteni tudtuk a ruhacsomagunkat.
Mivel a tengerpartról a hegyekbe vezető útvonal több hosszú és erősen emelkedő szakaszt is tartalmazott, a felszerelésünk súlyát és - a kisebb légellenállás érdekében - a térfogatát minimalizálni próbáltuk. Erre kiváló lehetőséget biztosított a virágkorát élő bikepacking irányvonal. A terebélyes oldal- és a magasra felnyúló kormánytáska helyett, előre és középre több és kisebb vázra szíjazott táskákat, hátulra pedig keskenyebbeket választottunk. Mivel a kormányon és vázon elhelyezett cuccokhoz menetközben is könnyen, illetve gyorsan hozzá lehet férni, így oda a nassolni valót, a hűvösebb idő esetére bekészített ruházatot, az elsősegélycsomagot, és az ideális súlyeloszlás miatt középre-alulra az elektromos dolgokat, továbbá a szerszám- és pót alkatrészkészletet pakoltuk. A hátsó táskákba került minden olyan holmi, amire csak a szálláson volt szükségünk.
Kiindulópontnak Mojstranát válaszottuk, ami egy csodaszép szlovéniai település a Triglav Nemzeti Parkban. Érdemes több napot itt tölteni, rengeteg látnivaló, túralehetőség kínálkozik a környéken. Az 52 méter magas, bővízű Peričnik-vízesést mi is megnéztük a helyi hegymászómúzeummal egyetemben. Ez igazán jó kezdése volt a másnap reggel induló kerékpártúránknak.
A Mojstrana és a Malborghetto Valbruna közti kerékpárúthoz közeli völgyek rendkívül látványosnak ígérkeztek, ezért úgy döntöttünk, hogy nem suhanunk el ezek mellett, hanem a klasszikus bringaútról letérve meglátogattunk három hegyi tavat is: a Kranjska Gora melletti Jezero Jasna-t, a Lago di Fusine-t és a Seebach-völgyben fekvő Lago del Predil-t. Ezek a csodaszép környezetű tavak megérnek akár egy-egy egész napos időtöltést is. Amellett, hogy hihetetlenül szép látványt nyújtanak az őket körülölelő alpesi hegycsúcsok között, kristálytiszta vizűek, remek kirándulóhelyek és mellettük vendéglátóegységek is találhatóak.
Jezero Jasna Lago di Fusine Kilátás a Mangartra Lago del PredilKerékpártúránk második szakaszán végig a milleniumi vasútvonal nyomvonalán haladtunk. Magas hegyek között szűk völgyben, számtalan alagútban és viadukton, hídon gurultunk a Fiume Fella egyik oldaláról a másikra. Mindig volt következő híd, mindig volt következő hegy, mindig volt következő alagút, kifogyhatatlannak tűnő mennyiségben. A kerékpárút mentén a régi vasútállomások épületeiből több helyen is vendéglátóegységet alakítottak ki. Érdekes, hogy ezeknél mindig rengeteg embert láttunk pihenni, frissíteni, de szerencsére ez a tömeg a kerékpárúton nem volt tapasztalható. Amikor beértünk Venzone óvárosába jól esett a főtéren az ebéd és a frissen, helyben készített olasz fagylalt is. Innen már nem volt messze a szállásunk Gemona del Fusine-ben, ahol aznap maradt még időnk felsétálni a várhoz is.
Venzone
Castello di Gemona
Reggel 7-kor minden igényt kielégítő terülj-terülj asztalkám fogadott bennünket szállásunkon, így teli hassal még 8 óra előtt indultunk el a tengerhez. Ezen a szakaszon sok látnivalóra nem számítottunk, az útvonal síkságon vezetett, és még aznap kora délutánra strandolást terveztünk. Udine-n hamar átverekedtük magunkat, Palmanovában pihentünk egy hűsítő kóla társaságában, és délben már Grado-ban kerestük a szállásunkat. Aznap és másnap reggeltől estig lógattuk lábainkat a parton. Gyönyörű város Grado! Érdemes megnézni az óvárost és a teljes, sok kilométer hosszú homokos tengerpartot, a több ezer hajót felsorakoztató kikötőt.
Grado
Grado
Pihenőnapunkat követően, a mesebeli Gradot elhagyva, könnyű tengerparti tekerés várt ránk Triesztig. Itt egy szabadstrandon, az Adriától búcsúzva, zuhanyzással frissítettük fel magunkat a 32 fokban. Majd felkanyarodva északra, 5 km alatt gyűjtöttük össze az aznapi szintemelkedésünk nagy részét. Az emelkedő aljában két 65 év körüli férfi fejezte ki elismerő együttérzését, mikor meglátott minket a csomagokkal megpakolt kerékpárjainkkal. Félúton felfelé nagyon megörültünk a plébánia melletti kútnak, ahol ismét le tudtuk hűteni magunkat. Erre az emelkedőre biztos emlékezni fogunk évekig. Amikor felértünk, Villa Opicinában jól esett egy fagylaltra is megállni. A maradék pár kilométert szőlőültetvények között, dimbes-dombos mellékutakon tettük meg.
Sepuljét elhagyva további szőlőültetvények, majd egy 5 és egy 10 km-es - többször is 20% feletti - mászás várt minket erdei aszfaltutakon. Miután túljutottunk a második emelkedőn is, megpihentünk egy bekötőút szélén, ahol az éppen odaérkező kamionos hosszú dallamos dudaszóval gratulált teljesítményünkhöz. Ez a gesztus mosolyt csalt arcunkra, ami kitartott a nap végéig. Ráadásul hamarosan megálltunk Hruševje-ben egy itthon már betervezett étteremnél, ahol elképesztően finom vörösborban áztatott sült körtés desszertet fogyasztottunk el kávénk mellé. Újult erővel tekertük le a maradék 12 km-t. Másnapi láblógatásunk során, a csudaklassz szállásunktól csak 2 km-es sétára lévő predjamai barlangvár tövében ebédeltünk.
Predjama-vár
Ezt a napot a szlovén vidéki mellékutak, a fővárosi közlekedés és az oda be- és kivezető hosszú kiépített szakaszok jellemezték. Ljubjanában a rengeteg piros lámpás útkereszteződés játszott hőtűrő képességünkkel. Az aszfaltból és a felülről áradó hőség könnyen túlmelegített minket. A menetszél jó barátunk lett volna. Még kora délután eljutottunk Kranjba, ahol egy óvárosi sétára is jutott időnk.
Olaszországban és Szlovéniában is remek croisssant-okat ettünk, így az utazásunk utolsó napján sem hagyhattuk ki reggeli kávénk mellé, most a pisztácia töltelékes változatot. Újabb rendkívüli ízélményekkel gazdagodva erdei mellékutak mentén tekertünk a Bledi-tóig. Bár a tavat reklámozó túristacsalogató hirdetések sokszor az ember könyökén jönnek ki, élőben nem lehet betelni a látvánnyal. Több partszakaszon is megálltunk hosszabb-rövidebb időre csak úgy szemlélni a tájat. Ezt követően újra magas hegyek között, gyönyörű füves réteken folytattuk utunkat Radovna völgyében. A nap és a körtúra végén egy 18%-os emelkedőt jelző tábla borzolta az idegeinket, de bíztunk benne, hogy most sem csal a térkép, és az csak 1,5 km hosszú lesz. Innen legurultunk Mojstranába, ahol megvacsoráztunk és élményekkel csordultig feltöltődve indultunk haza.
Bled
Bled
Túránk online bejárható 3D-s domborzati térképen és megtekinthető madártávlatból.
Szakaszonkénti rövid élményvideóink és a bejárt nyomvonalak linkjei gpx formátumban:
Mojstrana - Malborghetto Valbruna -- Videó -- Nyomvonal
Malborghetto Valbruna - Gemona del Friuli -- Videó -- Nyomvonal
Gemona del Friuli - Grado -- Videó -- Nyomvonal
Grado - Sepulje -- Videó -- Nyomvonal
Sepulje - Bukovje -- Videó -- Nyomvonal
Bukovje - Kranj -- Videó -- Nyomvonal
Kranj - Mojstrana -- Videó -- Nyomvonal