JTom • 6 nap
Egy jó mese értékes kincs, ez vitathatatlan. De vajon mi számít jó mesének egy kis óvodás számára?
Két - egy hajdani és egy gyakorló ovis - gyermekemnek felolvasott sokszáz órányi mesével a hátam mögött arra jutottam, hogy ebben a korban még azok a könyvek aratják a legnagyobb sikert, amikre formailag igaz, hogy:
- egyetlen történetet mesél el,
- nagyjából 10-15 perc alatt elolvasható (Miattunk! Persze olvashatunk több mesét, de így mese akkor is van, ha valami csoda folytán nagyon fáradtak vagyunk.)
- oldalanként pár sor szöveggel, hogy gyakran lapozzunk.
- Illusztrálva van, legalább egy kicsit.
- Jó tud lenni, ha rímelnek a sorok, de ez nem kötelező.
De, mindezek felett a legfontosabb hogy tartalmilag befogadható legyen a számukra. Szóljon olyan élethelyzetről, amellyel egy ilyen korú kisgyerek találkozhat, amivel tud azonosulni.
Tudom, sokan szeretjük a Grimm- vagy a régi magyar népmeséket, de nálunk valahogy mégsem ezeket kérték a srácok újra és újra, hanem azokat, amikben a szereplőknek hasonló helyzetekben kellett helytállniuk, mint amikben nekik.
Az évek alatt rengeteg ilyet találtunk, jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb, vagy épp furábbnál furább meséket, és volt néhány, ami maradandó élményt okozott. Ezek közül gyűjtöttem most össze 10 kedvencet.
10. Rachel Bright - Jim Field: A marakodó mókusok
Rímes kis mese KÉT mókusról és EGY áhított tobozról. Humorral, kis, nyilvánvaló tanulsággal. Ha a srácok épp morcognak egymással valamin este, fel szoktam nekik ajánlani, hogy legyen ez a mese. Tudom, átlátszó. Ők is tudják. :)
9. Aurélie Chien, Chow Chine: Gaston könyvek
A Gason könyvek nem épp a kedvenceim. Mikor az elsőt megkaptuk, és este olvasni kezdtem, hát néha meg-megakadtam, hogy "mi a ...?".
Mert az oké, hogy a mesékkel az is a szándékunk, hogy megtanítsuk a gyerekeknek felismerni, megnevezni, aztán pedig kezelni az érzelmeiket, de ez eddig egy BURKOLT szándék volt. Ezeknek a kis könyveknek már a címük is egy érzelem, arról is szólnak, és általában van bennük egy légzőgyakorlat, ami segít a negatív érzelmeket feloldani. Nekem ez túl direkt.
De a gyerekek szeretik, és időről időre kérik is őket, és ha az ember sokat olvassa, lassan megbarátkozik a kis unikornissal, akivel együtt szépen kifújtathatja a felhőket a fejéből.
8. Móricz Zsigmond, Szabó Zsolt: Iciri-piciri verses mesék
Ritka, hogy felnőtt fejjel is meglep egy mese. Persze Móricz Zsigmond Iciri-picirijében, vagy A török és a tehenekben már nincsenek számomra nem várt fordulatok, de a Csodálatos Róka úr végig - fura még leírni is, de - izgalmas volt.
7. Dr. Seuss: Grincs
A karácsonyi mesekönyv egy külön műfaj, külön ajánlót is érdemel (talán majd idén...), de Dr. Seuss Grincsét addig is meg szerettem volna említeni.
Karácsony, szeretet ünnepe, ölelés, dal, sütemény, még több szeretet, még több ölelés... ha van időszak, amikor baromi jó érzés néha fennhangon kiénekelni, hogy "UTÁLOOOM!", akkor ez az. És ez a könyv pontosan ezt adja meg nekünk, bűntudat nélkül, minden decemberben.
6.1. Marék Veronika: Boribon sorozat (a legkisebb óvodásoknak)
Gondolkodtam rajta, hogy befér-e ez a sorozat ebbe a válogatásba, mert nálunk jóval az ovi előtt élte fénykorát. A kislányom két évesen fejből mondta ezeket a meséket, még az előtt, hogy pontosan értette volna, mit jelentenek bennük a szavak, az ovis évekre viszont már kifutottak. Mégis úgy éreztem, nem hagyhatom ki.
Részben azért, mert lehet, hogy vannak, akiknél még kimaradt, és mert esti mesének ezek egyszerűen tökéletesek. Rövidek, könnyedek, mindegyik más-más feszültség feloldására képes. És sok van belőlük! Úgy tud nyelvtanilag választékos, szinte dallamos lenni, hogy mégis egyszerű marad.
6.2. Bálint Ágnes: Mazsola, Megint Mazsola, Mazsola és Tádé
Nade, ha Boribon már nálatok is leköszönt, íme egy gyöngyszem az értékes helyre.
Mazsola, Manócska, Tádé, Fülöpke és a többiek története már akkor nagy sláger volt, amikor a fekete-fehér képernyő miatt mindenki azt hitte, Mazsola egy rózsaszín malacka. Ezért is elképesztő, hogy ennyi év után is aktuálisak a történetek, működnek a poénok, szerethetőek a karakterek.
Bár itt egy-egy könyv hosszabb terjedelmű 10 percnél, de rövid mesékre van bontva, ami miatt kisebb adagokban is fogyasztható, már ha meg tudjuk állni, hogy ne olvassuk el egy szuszra.
5. Marcus Pfister: Nyomás az ágyba!
Miután este – finoman szólva nem mindig egyenes vonalban – eljutunk az ágyba, mókás és egyben feszültségoldó is arról olvasni, hogy bizony Vizilóéknál sem könnyebb végigvergődni a nap végi rutinon.
És emellett - bár szeretném, ha ez már nem lenne "olyan nagy szám" - de csodálatos ebben a könyvben, hogy megjelenik a gondoskodó apuka, aki ismeri és szereti a gyermekét. Olyan természetes dolog ez, sokkal több könyvben kéne, hogy megjelenjen.
4. Catherine Leblanc: Elég nagy vagyok már?, Megérkezett!, Oviba megyek!
Több részből álló sorozat egy család teljesen általános történéseiről, mégis voltak időszakok, amikor a gyerekeim végtelenített módban kérték őket. A gyerekek szemszögéből olvashatjuk, milyen nehézségekkel jár egy új kistestvér érkezése, az óvoda vagy épp az a kor, amikor mindenhez vagy túl nagyok, vagy túl kicsik vagyunk. Mindezt humorral és elképesztően szép illusztrációkkal.
3. Julia Donaldson - Axel Scheffler: Kvirtek és Kvartok, Graffaló, Zog, és a többiek
Julia könyvei egy ideje már minden ellenállás nélkül kerülnek jóváhagyásra a beszerzéskor. A kezdetekkor még némi fenntartással kezeltem a fura címeket, figurákat a borítókon, de hamar rájöttem, hogy itt nem kell nekem akadékoskodni.
Ezek a könyvek nagyon ügyesen kombinálják a hétköznapi kihívásokat a srácok számára érdekes mesés elemekkel, és azokkal a fontos mondanivalókkal, amiket mesékkel lehet a legjobban megértetni.
2. Janikovski Éva könyvei - Már megint, Te is tudod, Már óvodás vagyok, Már iskolás vagyok, Velem mindig történik valami
Nem mondanám, hogy dúskálok mostanában a "de jó, hogy magyarnak születtem" pillanatokban, de ha egy este előkerül Janikovski Éva valamelyik könyve, az mindig az. Az írónőn keresztül mi, olvasó szülők meg tudunk szólalni a gyerekek hangján, meg tudjuk fogalmazni a gondolataikat, érzéseiket, és az a rengeteg humor, aminek ez forrása lehet, úgy, hogy közben egy pillanatig sem nevetjük ki őket...
Megfejthetetlen számomra ez a zsenialitás, de minden alkalommal hálás vagyok érte.
1. Julia Donaldson - Rebecca Cobb: Papírbabák
Tudom, tudom, Janikovski elé tenni bármit is... de ebben az esetben mégis ez történt, mert ez a könyv valami egészen különleges.
Maximum 10 perc lehet az egész, de inkább kevesebb.
És azt hiszem, a veszteségről is szól.
Márpedig a veszteségről beszélni gyerekeknek nagyon nehéz. És úgy beszélni róla, hogy utána mégse érezzük magunkat rosszul... a Papírbabák előtt azt hittem, lehetetlen.
És ha olvasnál még tovább, írtam ám egy könyvet is (nem gyerekeknek!):
https://olvas.hu/termekek/mx1515-mint-a-homokszemek
