Világszintű reprezentatív kutatást végzett a Unicef, amelyből nagyon „erős”, majdnem -szó szerint- mellbevágó adatok derültek ki, magyar vonatkozásban is:

• A világon évente egymilliárd gyermeket érint a bántalmazás valamilyen formája.
• A magyarok 40%-a szerint a gyerekeknek elsősorban kötelességeik vannak, nem pedig jogaik.
• 38 % szerint egy pofontól még nem lesz semmi baja a gyereknek
• Az Unicef becslése szerint a pandémia kezdete óta akár 30%-kal is növekedhetett a gyermekbántalmazások száma.

Durva… azt hiszem. De mit tehetünk mi mindannyian, hogy ezek a hajmeresztő adatok csökkenjenek?

Mit tehetünk, ha az utcán azt látjuk, hogy egy szülő minősíthetetlenül üvölt a gyermekével? Ha verekedés zaját halljuk a szomszédból? Meddig magánügy, mikor avatkozzunk közbe és hogyan?

Mindenki találkozhat bántalmazással és alighanem sokan sokszor találkozunk is – az utcán, játszótéren, az iskolában, a neten, bárhol –, csak nem feltétlenül gondolunk bele, vagy bizonytalanok vagyunk abban, hogy ránk tartozik-e, közbeavatkozhatunk-e. Szülőként is okozhat dilemmát, hogyan védjük meg gyermekünket a bántalmazástól.

Pedig mindannyian tehetünk a gyermekbántalmazás ellen, és ahogy az élet más területein, itt is a mindennapi, sokszor aprónak tűnő tetteink a legfontosabbak. Sorsdöntővé válhatnak olyan gyermekek számára, akik a segítségünk nélkül akár egy életen át cipelnék magukkal a bántalmazás nyomait, legyen az fizikai, érzelmi, verbális erőszak vagy szexuális abúzus.

Szerencsére a Unicef nemcsak kutatást végzett, hanem megoldási javaslatot is kínál nekünk, éspedig videókurzus és letölthető pdf kiskönyv formában is.

A videokurzus és a pdf rendkívül hasznos infókat ad arról, hogy pontosan mi a gyermekbántalmazás, milyen következményei lehetnek és mit tehetünk ellene mi, átlagemberek.

Valós, a mindennapi életből vett példákkal nyújtanak segítséget ebben a nagyon érzékeny, ám elmondhatatlanul fontos kérdésben.

Segítséget kapunk ahhoz, hogy hogyan segítsünk akár idegen gyerekeken is, ha bántalmazást tapasztalunk,  hogyan beszélgessünk a saját gyerekünkkel, ha érezzük, hogy valami nem oké és szeretnénk, hogy elmesélje, mi bántja, de tanácsot kapunk ahhoz is, mit tegyünk, ha éppenséggel a mi gyerekünk a bántalmazó.

A kis (e)könyv és a video kitér a cyberbullying jelenségére is, valamint arra is, hogy mi, szülők, mit és hogyan (ne) postoljunk gyermekünkről a közösségi médiában.

Szó van arról is, hogy mit tegyünk, ha a pedagógus (tanár, vagy akár az óvónő!) rendszeresen kiabál a gyermekünkkel, vagy mit tegyünk, ha valaki (gyerek, vagy felnőtt) szexuálisan zaklatja gyermekünket. Beszél a kiközösítésről és a jelekről, amelyeket gyermekeinken látva felismerhetjük, ha akár a saját, akár idegen gyermek bántalmazás áldozata lehet.

A letölthető pdf „gyermekvédelmi kisokos” felsorolja a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjait, felteszi helyettünk a kérdéseket, amelyek mindannyiunkban felmerülnek (pl: vajon nem ártok többet azzal, ha jelzem a problémát, mint ha a felekre hagyom?  nem fogok a végén még én rosszul járni? stb), és felsorolja, hogy konkrétan hova fordulhatunk, kit hívhatunk fel, ha bántalmazást észlelünk. A nyilvánvalón túl (mentők, rendőrség, stb) nem kevesebb, mint 16 szervezet elérhetőségét megtaláljuk a pdf-ben, az Egyszülős Központtól az Áldozatsegítő Központon és az Integrált Jogvédő szolgálaton keresztül a Biztonságos Internet hotline-ig.

A virtuális füzetke a végén tartalmaz egy kvízt is, amely segít felismerni és eldönteni, hogy a számos, „hétköznapi” szituáció közül vajon melyik jelent tényleges bántalmazást és mikor kell azonnal, habozás nélkül segítenünk.

A kiskönyv tehát innen letölthető (természetesen ingyenesen), a video pedig itt megnézhető.

Két szó: Bravo Unicef!

És köszönjük.