Mostanában sok okos divatguru és blogger kórusban harsogja: légy egyéni, minél különlegesebb!

Felejtsd el a „matchy-matchy” összeállításokat (azaz amikor egy szetten belül –szerintük- túl sok minden összecseng, például csak két-három színből áll az öltözékünk), ne foglalkozz a harmóniával, csak légy egyéni! Kis túlzással mindegy, mit aggatunk magunkra, a lényeg, hogy semminek nem kell illenie semmihez, minden legyen különböző és lehetőleg senkinek ne legyen olyan megjelenése, mint nekünk…

Ez a három szett például szerintem csinos, a fenti tanácsok szerint viszont már uncsi, azaz nem elég különleges:

Mondják ezt egy olyan világban, ahol, különösen Magyarországon nekünk, lányoknak ma már szinte alapkövetelmény, hogy tangát viseljünk, hogy mindennap sminkeljünk, a napfóbia ellenére szoliba járjunk, edzzük szét magunkat, hogy testtömegindexünk is tizedespontra megegyezzen az ideálisnak kikiáltott értékkel, hogy lehetőleg rendszeresen látogassuk a plasztikai sebészt, ha kisebb/nagyobb/kerekebb/vékonyabb/ráncosabb stb. valamink, mint a kívánatos, szép ÁTLAG.

A color blocking trend is kedvez ennek a borzalomnak: az egymástól teljesen elütő, kiabálóan élénk színek összepárosítása az átlagosnál is nagyobb ügyességet kíván és még vékonyabb a határ az egyéni és a közönséges (rosszabb esetben: nevetséges) között.

Miért nem találjuk itt sem az arany középutat?

Miért annyira fontos, hogy olyan BORZASZTÓAN egyéni megjelenésünk legyen (miközben mindannyian az Aliról rendelünk/Inditex boltba rohangálunk a trendi újdonságokért)?

Miért kell Lady Gagának öltöznünk még akkor is, ha csak a tisztítóba (neadjisten, iskolába) megyünk? Főleg hogy már ő is tud "tisztességesen" kinézni, például egy kampány kedvéért:

Kinek öltözködünk mi? A blogger fotóknak? A pasiknak? A többi nőnek?

Miért nem tudunk egyszerűen a tükörnek öltözködni?

Azt az ékszert viselni, ami valamiért különösen tetszik, vagy amelyikhez egy kellemes emlék fűz, amelyet egy számunkra kedves embertől kaptunk, vagy amelyiket viselve szépnek érezzük magunkat?

Azt a ruhát felvenni, amelyiknek a színe kiemeli a bőrünket, amely néhány kilót lefarag/hozzátesz ott, ahol kell, ne adj isten, amelyik kellőképpen MELEG, vagy KÉNYELMES viselet egy hideg őszi napon…

Miért ennyire erős bennünk a megfelelési vágy és miért megyünk birkaként a trendek és tanácsok után –még ha azok, vicces módon a túlzásba vitt egyénieskedésre is ösztönöznek minket?

Csajok, ébresztő! Ígérjétek meg, hogy holnap reggeltől, ha tükörbe néztek, vagy a gardróbban állva gondolkodtok, hogy mit vegyetek fel, kizárólag egy elv fog vezérelni titeket:

Olyan ruhákat, sminket, ékszereket viseljetek, amelyben JÓL ÉRZITEK magatokat!

Na jó, esetleg a pasitoknak is lehet kedvezni néha, de azért nekik általában elég egy rövidebb szoknya, egy magassarkú, egy szűkebb top, nem? Nekik azért nem olyan nehéz a kedvükre tenni/öltözni:)

Csodálatos napot kívánok mindenkinek, a kedvenc ruhánkban:)

Eszti

Képek köszönettel a Pinterestről