A kisbabáink még nem tudnak sokat a világról, tőlünk tanulnak el mindent. Viszont mi is legalább annyit tanulhatunk tőlük olyan dolgokról, amiket mi már esetleg rég elfelejtettünk, mégis ezek teszik a legszebbé az életünket.

Íme egy lista arról, mit tanított nekem a majdnem kétéves, csodálatos kisfiam:

1. Kíváncsiság

Mi felnőttek már elfelejtettünk rácsodálkozni olyan egyszerű, mégis értékes dolgokra, hogy ha megnyitjuk a csapot, akkor abból folyik a víz, vagy éppen ha felkapcsoljuk a lámpát, akkor az világítani fog. A picikém számára az egész világ maga a csoda. Érdeklődve tudja figyelni akár tíz percig is egy kis hangya útját, vagy éppen egy parkoló autó manővereit.

Minden, de egyszerűen minden érdekli! Születése óta mindent látni akar, mindent tudni akar, mindenről azonnal megfejtené, hogy hogyan működik, és a kérdezős korszak még a fasorban sincs…

2. Energia

Minden kisgyerek egy-egy kifogyhatatlan energiájú Duracell-nyuszi. Ébredéskor beindulnak, a reggeli tejecskét már futkározás közben isszák meg, és egész nap meg sem állnak. Néha persze fárasztó, hogy nincs mese, nekünk, anyukáknak is pörögni kell, de nekem egy fáradt-nyűgös napon rengeteg energiát és életkedvet ad az, hogy látom a kisfiamon, milyen boldoggá teszi a mozgás és a közös játék, bolondozás.

3. Humor

Imádom, hogy pár hónapos kora óta már viccelődik, óriásiakat tud kacagni a legkisebb dolgokon is. Még most, a hisztikorszakában is, ha elkezd hisztizni, elég csak egy grimaszt vágni, vagy utánozni őt és máris nevet a sírás helyett. Képes egész nap  poénkodni, így még a hosszú és fárasztó napokon is repül vele az idő.

4. Nincs haragtartás!

Persze azért az én picikémnek is vannak rossz napjai. Ezekről általában az egész utca tud, mert képes levágni olyan hisztiket is, hogy zeng a ház. De pár perc alatt mindig elszáll a mérge és belefeledkezik valami érdekes játékba, vagy csak mondok valami vicceset és nevetünk egy nagyot. A morcos, haragtartó, sértődős felnőttek sokat tanulhatnak tőle…

5. Kitartás

Én, aki általában kettő perc alatt képes vagyok odavágni bármit, ha elsőre másodikra nem tökéletes, ámulva nézem a kitartását, ahogy ezredszerre is megpróbálja ugyanazt, amíg nem sikerül. Addig hajtja, addig próbálja, amíg megtanulja (nem úgy, mint az anyja, akit ha elsőre nem sikerül valami, akkor az egész már nem is érdekli).

6. A tanulás szeretete

Nem csak kitartó, hanem látom rajta, hogy kimondottan élvezi a folyamatát, ahogy megtanul valami újat. A kismotorral a kis manővereit hárommillió próbálkozás után a tökélyre fejleszti, vagy századik alkalommal próbál felmászni a csúszdán. Persze az csak bónusz, amikor olyat próbál megtanulni, amit nem annyira szabad ;) (pl az asztal tetejére már egy légtornász ügyességével mászik fel, láss csodát, mindössze egy-két próbálkozás után)

7. Büszkének lenni az eredményekre

Nem értek egyet azzal, hogy a gyerekeknek nem szabad azt mondanunk, hogy „ügyes vagy”és csakis az erőfeszítést lehet díjazni. Nem szeretem a „kell” és a „tilos” dolgokat a gyereknevelésben, én abban hiszek, hogy igenis dicsérjük őket minél többször. Biztos vagyok benne, hogy ettől nemhogy sérülne az önértékelésük (wtf??), hanem éppen hogy stabillá válik és bátrabbak, lelkesebbek, így végső soron még ügyesebbek  lesznek. Azt hiszem, a kisbabám osztja a véleményemet, egyszerűen imádnivaló, amilyen lelkesen, mosolyogva, csillogó szemekkel megtapsolja magát egy-egy világhírű mutatványa után.

8. Segítőkészség

A gyerekek még imádnak segíteni. Lelkesen porszívóznak, teregetnek, odahozzák a kért dolgokat, stb. ha hagyjuk nekik! Nem szeretem, amikor letörik ezt a lelkesedést azzal, hogy „hagyd, én hamarabb megcsinálom”. Ha engedjük nekik, hogy sikerélményük legyen és türelemmel kivárjuk a „segítség” okozta késéseket-fennakadásokat:), akkor igenis megmarad később is a vágy arra, hogy segítsenek. Én imádom ezt, amikor megfőzetem vele anya kávéját:), vagy megkérem, hogy segítsen bekapcsolni a mosógépet és két-három kísérlet után már látom, hogy egyre ügyesebb.

 Azt hiszem, a férfiak úriemberré nevelése itt kezdődik:)

9. Egészséges ego

Muszáj megvédenie magát a játszótéren, néha elvenni, amit szeretne. Én, aki a „bocs, hogy élek” típus vagyok, borzasztóan örülök neki, hogy néha képes kiállni a vágyaiért. Persze megtanulja, hogy nem veheti el mindig a másik gyerek játékát, de igenis nem hagyja, hogy szó nélkül elvegyék tőle, kirántsák alóla a kismotorját stb. Felnőtt életemben néha én is szívesen odacsapnék:), egyszerűen lenyűgöz, ahogy a picikém másikat nem elnyomva, de mégis érvényesíti a saját akaratát!

10. Egészséges testkép és önbizalom

Kíváncsian vizsgálgatja magát a tükörben. Néha megpuszilgatja:), néha csak nézi a kishavert, aki olyan érdekes arcokat vág és akkor nevet, amikor ő is, ugyanolyan játékai vannak, mint neki, hordja az ő kedvenc ruháját, stb.

Naponta többször odamegy a tükörhöz, megállapítja, hogy „Márkó csinos”, vagy „vagány” és elégedetten nézi a szépséges tükörképét. Ugye nem kell mondanom csajok, hogy a folyamatos „dagadt/csúnya stb vagyok” helyett érdemes példát venni róla?

Ezt a sort azt hiszem, minden anyuka a végtelenségig tudná folytatni. A gyerekeink nap mint nap lenyűgöznek minket a bölcsességükkel, tisztalelkűségükkel, vidámságukkal, ártatlan és okos kis lényükkel.

Ti milyen tulajdonságára, vagy mutatványára vagytok a legbüszkébbek a picurkátoknak?