Divatbűnök, vagy boldogság?

Mostanában egyre több helyen futok bele általam kedvelt újságokban, blogokon a "divatbűnökről", "divat-etikettről", "soha-ne-vedd-fel-ezt-és-ezt" stílusú írásokba.

Akik ismernek, tudják, hogy kevés nálam egyszerűbben öltözködő ember van. Szinte csak egyszínű, jajjcsaktakarjoneléggé, minimál stílusú ruhákat kedvelek, egyszerűen azért, mert ebben érzem jól magam (na jó, az ékszer néha kivétel).

DE!

Felháborítónak tartom, amikor egyes -egyébként- nagy tudású divatszakértők kijelentik, hogy mit vehetünk fel és mit nem!

Ha én esetleg 100 kiló és 60 éves vagyok, de kedvenc színem a rózsaszín, miért ne viselhetném? Vagy pl imádom a skótkockás mintát, dobjam ki a kedvenc ruháimat, mert "ohhh it's sooo last year"? Könyörgöm mindenkinél van otthon tükör, miért tiltjuk meg egymásnak, hogy az emberek azt hordják, ami tetszik és jól érezzük magunkat benne?

kep1_8.jpg

Hol vannak a határok?

Te barátnőm 51 kg.os DUCISÁGODDAL nem vehetsz ám fel minit! 50,5 kg súly mellett OK, de ez a KÖVÉR testalkat már ezt nem engedi meg! Innentől 40 fokban is hosszúnadrág, hosszúszoknya! Életed végéig!

Vagy te, aki 30 éves korba léptél!! Tegnap még nyugodtan hajtottad álomra a fejed, mivel huszas éveidben jártál, bármit megengedhettél magadnak: miniszoknya, tűsarkú, kispóló, de éjféltől tádámmmm! Harminc éves vagy, viszlát skinny farmer, jönnek a zsákruhák, de akár el is áshatod magad!

Nem bírom az ilyen okoskodókat, akik megszabják, hogy ki mit hol viselHET, szerintem mindenki tudja, hogy mit illik és mit nem! Mindannyian hibázunk néha, a büntetésünk pedig, hogy esetleg kinevetnek, minket fog elérni, nem a nagy tudású divatszakértőket (akiknek a kinézetéről egyébként néha -mondom: néha- jobb nem beszélni).

Szeretnék mindenkit biztatni arra, hogy nyugodtan viseljük azt, ami tetszik!

kep2_8.jpg

Kérjünk tanácsot azoktól, akik fontosak nekünk, akikben megbízunk, olvassunk divatblogokat azért, mert tetszik, mert jólesik, mert tájékoztat, de ne higgyük el minden szavát senkinek (persze nekem sem)!

Érezzük jól magunkat, hiszen egyszer élünk és rajtunk múlik, hogy szomorúan, félve-szorongva, vagy boldogan éljük le a rövid kis életünk!

iris.jpg

Ti mit gondoltok erről a kérdésről?

Szigorúság, vagy szabadság?

A válaszolók között kisorsolok egycsilliárd dollárt (esetleg egy hupirózsaszín, zöld pöttyös miniszoknyát:)

A bejegyzés trackback címe:

https://momlovesdiamonds.blog.hu/api/trackback/id/tr7614643168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2019.02.23. 22:50:30

Tetszik a poszt. Amúgy dresszkódos munkahelyeken kívül senki senkinek nem tilt meg semmit, csak vannak szokások. Sokan meg nem mernek eltérni tőlük. Az emberek ízlése is különböző, ugyanazt a ruhát az egyik ember gyönyörűnek, a másik rondának tarthatja.

MomLovesDiamonds 2019.02.24. 00:18:43

@Almandin:
Köszi:) és hogy milyen igazad van!

Égő_Víz 2019.02.25. 14:31:56

Szabadság! :) Maximálisan egyetértek (és persze neveznék a hupirózsaszín, zöld pöttyös szoknyára :D).

MomLovesDiamonds 2019.02.25. 14:46:57

@Égő_Víz: Éljen a szabadság:)
Egész sokan lettetek a szoknyára, a végén még gyártani kezdem, és ez lesz a szabad divat, önkifejezés szimbóluma:)
süti beállítások módosítása